Az évzárás közeledtével foglalkozni kell a behajtási költségátalánnyal – ha évközben ezt nem tettük meg -, akár kötelezettként, akár jogosultként vagyunk érintettek.

A régi Polgári Törvénykönyv (továbbiakban Ptk.) 2013. július 1-től kötelező jelleggel vezette be a gazdálkodó szervezetek közötti ügyletek késedelmes pénzügyi teljesítése esetében a 40 eurós behajtási költségátalányt, mely a késedelmi kamattól függetlenül fizetendő. Ezt az előírást a 2014. március 15-től hatályos új Ptk. azonos tartalommal vette át.

Nézzük meg, mit kell tudnunk a behajtási költségátalánnyal kapcsolatban:

A.) ha kötelezettek vagyunk

  • felszólítás nélkül eleget kell tennünk a 40 eurós átalányfizetési kötelezettségünknek
  • késedelmenként kell számolnunk a 40 euróval (tehát nem szerződésenként vagy számlánként kell vizsgálni)
  • 40 eurónál magasabb összegben a felek megállapodhatnak, de szerződésben kizárni ezen átalány megfizetését nem lehet
  • a kötelezett a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált (elszámolt, fizetendő) átalány összegét egyéb ráfordításként számolja el függetlenül attól, hogy ténylegesen kifizette vagy sem
  • számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ezért kötelezettségként kell a fizetésre kötelezett könyvelésében rögzíteni
  • a kötelezett társaságiadó-alapját az egyéb ráfordításként elszámolt átalány összege – mint vállalkozás érdekében felmerült költség – csökkenti mindaddig, míg a jogosult arról le nem mond vagy el nem évül
  • ha a jogosult lemond a költségátalányról, annak a kötelezett oldalán nincs ajándékozási vagy egyéb illeték vonzata és ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettség sincs az Adóhatóság felé
  • a 40 eurós behajtási költségátalányt a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes MNB deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszegben kell megfizetni.

B.) ha jogosultak vagyunk

  • nincs jogszabályi előírás arra vonatkozóan, hogy a jogosultnak kötelező lépéseket kellene tennie a 40 eurós költségátalány érvényesítés érdekében, ha a kötelezett önként nem fizeti meg
  • a jogosult a számviteli törvény alapján csak a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett átalány összegét számolhatja el az egyéb bevételek között (óvatosság elve)
  • a jogosult a szerződéskötés után, de még a költségátalány beérkezése előtt nyilatkozatban lemondhat annak összegéről, mely esetben a kötelezett azt kivezeti könyveléséből
  • a jogosult társaságiadó-alapját a ténylegesen hozzá befolyt átalány összege növeli
  • a behajtási költségátalány nem képez áfa alapot és arról számlát sem kell kiállítani
  • ha a jogosult költségei a 40 eurót meghaladják, akkor azt kártérítésként követelheti.

A gazdasági társaságoknál üzletpolitikai célból mára már elterjedt gyakorlat, hogy a behajtási költségátalányra jogosultak lemondó nyilatkozatot küldenek partnereik részére a fizetési késedelmet követően. Ennek birtokában

  • a kötelezett fél rendkívüli bevételként számolja el a jogosult által elengedett követelést
  • a jogosult oldalán viszont meg sem jelenik az elszámolásában a lemondás ténye, mivel az óvatosság elvéből következően nála csak akkor kerül követelésként elszámolásra a költségátalány, amikor azt a kötelezett pénzügyileg is rendezi.

2015. október 07-ig egy jogi anomáliával kellett a cégeknek megküzdeniük, mely szerint a gazdálkodó szervezetek közötti követelés elengedés az illetéktörvény szerint nem illetékköteles, de a kötelezettet 30 napon belüli bejelentési kötelezettség terheli. Ez pedig érvényes volt a behajtási költségátalány elengedésére is. Ezzel kapcsolatban rengeteg szakmai cikk jelent meg kérdések sorát felvetve és jelezve, hogy ez mekkora plusz adminisztrációs terhet ró a vállalkozásokra.

Az NGM-NAV október 7-én közös szakmai állásfoglalást adott ki ezzel kapcsolatban, melyben kifejtik, hogy a kérdéses követelés elengedés nem tárgya az ajándékozási illetéknek így bejelentési kötelezettség sem áll fenn ezzel kapcsolatban:

„…a követelés-elengedés a fenti esetekben nem minősül a Ptk. 6:235. § szerinti ajándékozásnak, hanem egy visszterhes ügylethez kötődő engedményként fogható fel. A jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat és/vagy a behajtási költségátalány  elengedésekor, hanem üzletpolitikai, üzletstratégiai szempontok mérlegelése nyomán hozza meg az erre irányuló döntését. Következésképpen a kérdéses követelés elengedések eredményeként realizálódó vagyonszerzés nem tárgya az ajándékozási illetéknek.”

 Sajnos az NGM-NAV iránymutatása csak minimálisan enyhíti a behajtási költségátalányhoz kapcsolódó megnövekedett adózói adminisztrációs terheket.

Javasolt minden, fizetési késedelemben érintett cégnek adott fordulónapra teljes körű egyenlegegyeztetést végezni. Ennek során nyilatkoztassák a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényükről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt a kijelentést is, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőkeösszegére számolták el.

A teljes körű egyenlegközlés, azok nyomon követése és feldolgozása természetesen így is jelentős többletmunkát jelent a cégeknek.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a behajtási költségátalány csak a 2013. július 01. után megkötött szerződésekre vonatkozik. Ez egy plusz tétel, amelyre figyelni kell a költségátalány jogosságának adminisztrálása során.