2002. június 30-án kizárólagos valutává vált az euró, ezen a napon szűntek meg az euró-zóna tagállamainak

nemzeti valutái.

Sokan az évszázad talán legnagyobb gazdaságtörténeti eseményeként értékelik az euró bevezetését. Megszűnt a résztvevő tagállamok nemzeti valutái közötti árfolyam-ingadozás és olyan egységes pénzügyi régió jött létre, amely mind méretében, mind fejlettségi szintjében vetekszik az Amerikai Egyesült Államokkal. A vállalkozások számára megkönnyíti a határokon átnyúló kereskedelmet, és fokozottabb gazdasági stabilitást biztosít.

Az európai integráció legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az euró. A közös fizetőeszközt a 28 tagállamból 19 bevezette, és nap mint nap körülbelül 338,6 millióan használják.

Az  euróövezet tagjai:  Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia.

Az euró-zónán kívül hat európai ország hivatalos fizetőeszköze még: Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán, Koszovó, Montenegró.

Világszerte több mint 175 millióan használnak olyan valutát, amelyet az euró árfolyamához rögzítettek.

Bevezetése óta az euró a második legjelentősebb tartalékvaluta valamint a második legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem az amerikai dollár mögött. Amennyiben az euró-zónát egységes egészként kezeljük, a világ második legnagyobb gazdaságának számít.

Az euró 1999. január 1-jén született, mint új pénznem. A nemzeti valutákat két szakaszban váltotta fel. Először virtuális valutaként vezették be készpénzmentes fizetésekre és számviteli célokra, miközben a készpénzes fizetésekre továbbra is a régi valutákat használták, és azokat az euró “alegységeinek” tekintették. Ezt követően fizikai formát öltve, bankjegyekként és érmékként, 2002. január 1-jén jelent meg és 2002. június 30-án vált kizárólagos valutává.

2016.06.30.