1977.június 1-én vezették be Magyarországon a magánkereskedői igazolványt, amit szakképesítéshez kötöttek.

A megváltozott társadalmi és gazdaságpolitikai viszonyok miatt 1977-ben már szükségessé vált a  korábbi,1968-as magánkereskedői jogszabályok felülvizsgálata és korszerűsítése.

Az új jogszabály szerint a magánkereskedő elsőrendű feladata volt, hogy kiegészítő, hézagpótló szerepet töltsön be a lakosság kiskereskedelmi ellátásban azokban a szakmákban és azokon a területeken, ahol az állami és szövetkezeti kereskedelem hálózata nem kielégítő. E rendelkezés egyben meghatározta azt is, hogy a magánkereskedelem gyakorlását elsősorban a városok és községek peremterületén, üdülő- és kirándulóhelyeken volt indokolt engedélyezni.

Magánkereskedői igazolványt az a nagykorú személy kaphatott, aki a kereskedés gyakorlásához előírt szakképzettséggel, szakmai gyakorlattal vagy szakmai ismerettel rendelkezett, a kereskedésből nem volt kizárva és állandó lakhelye volt. Az egyik legfontosabb új szabály ezen feltételek szigorítása volt.

A jogszabály tételesen megállapította a büntetett előélethez fűződő hátrányokat és tilalmakat, melyeket a hatóságoknak a magánkereskedői igazolvány kiadása előtt vizsgálniuk kellett.

Az a kérelmező pedig, akinek az állami és szövetkezeti kereskedelemben fennállott munkaviszonya „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szűnt meg, csak 6 hónap eltelte után lehetett magánkereskedő.

2016.06.01.